Bloggolkodom, tehát vagyok

Be kell vallanom, ez nem az első blogom. Szóval nem számítok benne kezdőnek. Ami viszont a könyvolvasást illeti... Abban sem. :)

Jó dolog amúgy ez a bloggolkodás. Az ember leírja, hogy mi történt vele, meg mi a vélménye a világról, és hogy milyen helyes pasi Jared Leto vagy éppen James Marsden. Mert hát meg kell hagynunk, a bloggolkodás a XXI. század naplóírása. Kevés embert tudnék felsorolni, aki tollat ragadna, s papírra vetné napi történéseit. Én is próbálkoztam vele... úgy 13-14 éves koromban. Aztán felhagytam vele, majd újrakezdtem. Az újrakezdés általában nem tartott tovább pár napnál, max. 1-2 hétnél. Aztán eljött a számítástechnika forradalma: megjelent a Google mindenhatósága, Bill Gates szüntelenül osztotta a vagyonát, az Messengeren keresztül mindenki megtárgyalhatta lelki-, és nemi életét a legjobb barátnőjével (aki persze tőle 2 méterre ült). Azóta pedig odáig fajultak a dolgok, hogy mindenki függő lett: Facebook-függő.

Valahogy így talált telibe engem is a blog-szerelem. Mert igen, szerelmes vagyok belé. Idestova lassan 2 éve vezetem saját blogomat, mit barátaim kitörő lelkesedéssel olvasnak, kommentálnak.

Egy héttel ezelőttig egész jól megvoltunk. Én és a blogom. Aztán megjelent M., ő, aki szobatársam volt, s figyelmemet egészen más irányba terelte. Bloggolkodás mellett elkezdtem Molyolni. Könyvmolyolni. Először csak ismerkedtem az oldallal, az idézetekkel, blogokkal. Egyre inkább kezdtem érdeklődni a könyvek iránt. Na nem mintha tanulatlan és olvasatlan lennék (Bár töredelmesen be kell vallanom, a Kőszívű ember fiait a 90. oldal után feladtam. :D). Hirtelen azon kaptam magamat, hogy egy nap alatt több tucat könyvet tettem várólistára. Pénteken pedig már odáig fajult a dolog, hogy belevetettem magam a helyi megyei könyvtár olvasótermébe, és muszáj voltam kikölcsönözni pár könyvet. Aztán olvasni kezdtem. De ez már egy másik történet.

Előre szólok, nem fogok spoilerezni..... Na jóó, talán éppen csak annyit, hogy Ti, kedves olvasók kedvet kapjatok az általam olvasott könyvekhez éspervagy valami egészen más műfaj után nézzetek. Főként a saját érzéseimről fog szólni ez a blog: azokról az érzéseimről, amit az általam olvasott könyvek váltanak ki. Pro és kontra.

Jah, igen. Milyen faragatlan vagyok. Be sem mutatkoztam: Roni vagyok. És ez itt a Merengő. (Nem a Harry Potter féle.)