2011. október 6., csütörtök

Jay Asher: Tizenhárom okom volt...

Hannah Bakernek 13 oka volt az öngyilkosságra.
Hát nem tudom.... Akárhogy is erőltetem az agyamat, én nem bírok összeszedni 13 okot arra, hogy miért ajánljam, vagy éppen miért marasztaljam el a könyvet.

A könyv önmagában véve tetszett. Klassz az ötlet, hogy nem a szokásos unalmas fejezetes stílusban van megírva, hanem az író kazettákra osztja fel a könyvet. Tetszik, hogy párhuzamosan futnak a szálak Clay és Hannah szemszögéből.

Hogy meg tudom-e érteni Hannah érveit? Felnőtt fejjel semmiképpen. Saját kamaszkoromra visszatekintve talán. A XXI. századi serdülők gondolkodásával nézve (sajnos) mindenképpen.

Hannah a maga nemében érdekes személyiség. Ahogy már említettem, felnőttként lapozva egész egyszerűen nem fér a fejembe, hogy a fenébe képes valaki öngyilkosságot elkövetni ilyen pitiáner okok miatt, mint amiket a kazettákon taglal?! (Na jó, vannak benne azért durva dolgok. Spoiler: mintpölö nemi erőszak, kukkolás)
Ha emlékeim között megnyomom a REWIND gombot, és saját tizenéves koromban kutakodok kicsit, akkor meg tudnám érteni. Utáltam serdülőnk lenni. Testképváltozás, szexualitás megélése, megfelelni akarás, világutálat, minden apró-cseprő dolog miatti veszekedés, felnőtté válni akarás.... Átéltem őket. Gyűlöltem.
Sajnos a mai fiatalok egyre hamarabb kezdenek serdülni, egyre korábban merülnek fel azok a problémák, amik a mi korunkban még a holdban sem voltak. A televízió, a média, mind-mind olyan negatív hatást gyakorol az énképük kialakulására, hogy nem csodálom, hogy torz személyiségek születnek, és újabb addikciók ütik fel fejüket. Így már megértem Hannah-t.

A könyv szép volt, jó volt, de köszi szépen: egyszer elég volt. 

Hajónaplókiegészítés: Ezt kéretik meghallgatni.