"Irina McGovern, az amerikai gyerekkönyv-illusztrátor Londonban éli biztonságos, megállapodott életét értelmes, hűséges és fegyelmezett partnere, Lawrence mellett - mindaddig, amíg egy este megmagyarázhatatlan vágyat érez, hogy megcsókoljon egy másik férfit, a szenvedélyes, extravagáns, elsőrangú snookerjátékost. Két, egymással versengő, alternatív jövő függ ettől az egyetlen csóktól..."
Amikor el kezdtem olvasni, nem igazán tudtam, hogy mit várjak ettől a könyvtől. Az alapötlet, a "Mi lett volna, ha..?" kétoldali levezetése tetszett. Az elején mégis nehézkesen haladtam vele. Elég ambivalens érzéseim voltak, mind a könyvvel, mind a szereplőkkel, mind a történésekkel kapcsolatban. Alapjában véve nem igen rajongok a hosszú leírásokért, amiknek néha csak azon célját látom, hogy több legyen általa az oldalszám. Jelen esetben is kellően zavart, és bizony volt olyan rész, amit gyors szemrevételezés, és átfutás után egész egyszerűen át is ugrottam. (Mea culpa meg ezer év.)
Aztán ahogy haladtunk előre a cselekményben, egyre zseniálisabbnak tartottam, és egyre hangosabban koppant az állam a padlón. Imádtam a pszichológiai megoldásokat, ahogy az írónő ugyanazt a mondatot képes volt nem csak más-más szituációba helyezni, de sok esetben más főszereplő szájába is. És minden esetben abszolút megállták a helyüket.
Nem tudom eldönteni, melyik alternatíva nyerte el kevésbé a tetszésemet, és azt sem sikerült még kisilabizálnom, melyik szereplő irritált a legjobban. Tény, hogy Irina mindkét esetben kellően nagy jellemfejlődéseken ment keresztül, de ettől függetlenül nem igazán tudtam vele azonosulni.
Mindkét alternatív jövő végkifejlete meghökkentett némileg: az "A" verzió különösen, mert a családon belül igencsak aktuális volt ez a fajta végkifejlet, így mélyen érintett érzelmileg. Ezzel szemben a "B" verzió egy olyan fajta megoldást kínált, amit ugyan végig sejteni lehetett, de ennek ellenére kedvem szottyant volna ugrálni a könyv tetején, és utálni a főszereplőket. Ugyanakkor az utolsó, közös fejezetet nem igazán értettem. Kissé rejtély maradt előttem, hogy ez melyik jövő lezárása is tulajdonképpen?! S talán pont ez volt vele az írónő célja, hogy ki-ki maga döntse el.
