E.L. James: A szabadság ötven árnyalata

"[...] Most mindenük megvan - szerelem, szenvedély, intimitás, vagyon és a világ összes lehetősége. De Ana tudja, hogy az ő szerető Ötven Árnyalatával nem lesz könnyű, együttlétük számos nem várt kihívás elé állítja mindkettőjüket. Anának meg kell tanulnia osztozni Christian fényűző életstílusában, anélkül, hogy feláldozná identitását. Christiannak pedig felül kell kerekednie agresszív irányítási kényszerén, miközben múltja démonjaival is meg kell küzdenie.
De éppen amikor úgy tűnik, közös erővel bármilyen akadályt képesek leküzdeni, a balszerencse, a rosszakarat és a végzet összeesküszik ellenük, és valóra válnak Ana legsötétebb félelmei..." 

Mielőtt belefogtam volna az Ötven árnyalat-trilógia utolsó kötetébe, én balga halandó elkövettem azt a baklövést, hogy utánaolvastam a könyv értékeléseinek. Nem kellett volna. Ugyanis belefutottam egy olyan cselekményleírásba, aminek következtében minden oldalon azt vártam, hogy mikor következik be, és minden egyes szituációban láttam, hogy na, ez lesz az előzménye, az előszele "a cselekménynek". Szóval emiatt kevéssé lelkesen olvastam el azt a 635 oldalt.
Tudom, hogy írnom kellene némi saját kútfőből kivett véleményt is a kötetről, de az az igazság, bármennyire is vakargatom az államat és dölöngélek előre-hátra, nem tudok kisajtolni agyamból egyetlen értelmesnek mondható mondatot sem.

Továbbra is piros pont járt nálam azért, mert volt benne némi izgalom is az erotikának nem nevezhető szexuális aktusokon (folyton az jutott eszembe, hogy bagzanak, mint a nyulak, és mintha Christian kissé korai magömléssel küzdött volna, elvégre 3 mondat után elélvezett :D). Urambocsá', de ha már szexuális tartalmú pornóregényt ír az ember lánya, akkor írja már meg rendesen, hadd csöpögjön a nyálam éspervagy eredjen el az orrom vére. :D
Kifejezetten tetszett a könyv Epilógusa, és az Ötven Árnyalat kifejtése.

Ami a főszereplőket illeti:
1. Ana: Véleményem szerit egy álszent, hisztis picsa, aki tulajdonképpen a megalapozatlan műbalhéival orránál fogva vezette Christiant. Nem igazán tudtam vele azonosulni. Talán még az első kötetben valamelyest igen.
2. Christian: Egy megmentésre szoruló, kamasz lelkületű ember. Nagyon sokszor sajnáltam a múltja/jelene miatt. Terézanyu énem füleit hegyezve, kezeit morzsolgatva figyelt, hol és hogyan  menthetné meg.
3. Kate: Az egyetlen ép értelmű, hétköznapi tulajdonságokkal megáldott szereplő.
4. Elliott: Csíptem a stílusát. Hasonló volt, mint az Alkonyat-beli Emett. :)

E.L. James: A sötét ötven árnyalata

"A gyönyörű fiatal milliárdos, Christian Grey egyedi ízlésétől és sötét titkaitól elbátortalanodva Anastasia Steele kilép a kapcsolatból, és beindítja karrierjét a seattle-i könyvkiadónál.
De a Christian iránt táplált vágy még mindig jelen van minden egyes ébredésénél, és amikor a férfi egy új megállapodást ajánl fel, Anastasia képtelen ellenállni. Újra lángra lobban perzselően érzéki viszonyuk, és Anastasia egyre többet tud meg sérült és megszállott "Ötven árnyalatának" szívszaggató múltjáról..."

Figyelem! A következő sorok cselekményleírást tartalmaznak! Szóval aki nem szeretne spoilert olvasni, annak eddig és ne tovább! ;)

Talán egy fokkal jobban tetszett az első köteténél. Bár továbbra is átlag 5 oldalanként szexbe torkollott minden egyes beszélgetés Ana és Christian között, ennek ellenére én úgy éreztem, hogy izgalmasabbra, krimisebbre sikerült azáltal, hogy az író újabb személyeket keltett életre Leila és Jack Hyde személyében.
Meglepődtem Christian reakcióin, kiváltképpen az előszobában bekövetkezett Pál-fordulásán. Egy igazi Uralkodó fél soha, semmilyen körülmények között nem változna át Alávetett féllé.. legalábbis szerintem.. Ez is mutatja, hogy Christian személyisége mennyire egy kamasz hullámzó érzelmi világát tükrözik vissza. Hiába van úgy beállítva, hogy ő a domináns fél, nekem szinte végig úgy tűnt, hogy valójában Ana az, aki irányít és orránál fogva vezeti a férfit.
Továbbra is pontosan annyi szenvedés van benne, mint az Alkonyatban volt..

E.L. James: A szürke ötven árnyalata

"Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát.A nem ebben a világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana szelíd szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt - de a saját feltételei szerint."

Eddig valahogy mindig úgy jött ki nálam a lépés, hogy az ilyen Námbörvan-Nyújorktájmz-Besztszellereket soha nem akkor sikerült elolvasnom, megkedvelnem stb., mikor a nép, az istenadta nép nyáladzott róla, és az összes létező fórum ezekkel volt tele. Na, pont így voltam az 50 árnyalattal is. És igazából így utólag visszagondolva, nem is értem ezt az óriási felhajtást körülötte. Talán amiatt, hogy nem egy szokványos "vanília" szex-kapcsolatnak indul benne a történet.
Ahogy elkezdtem olvasni, egy az egyben az Alkonyat jelent meg lelki szemeim előtt. Minden, de minden stimmel:
- a szürkeségből kiemelt sete-suta főhősnő, aki nem tartja sokra magát;
- a szemtelenül gazdag, de megközelíthetetlen, "jobb-ha-távol-tartod-magad-tőlem, de-én-rohadtul-nem-bírom-visszafogni-magam"- pasi;
- a szertelen, újraházasodós anyuka, aki a napsütötte tengerparton él;
- a házaspár, aki örökbefogadott egy rakat gyereket (majdnem felér egy Cullen-klánnal);
- Seattle és környéke;
- az 524 oldalon keresztül húzzuk-halasztjuk dolgok;
- a minden 2.mondatban elhangzó szeretlek-de én jobban szeretlek;
- és még esküszöm némelyik mondat is visszaköszön az Alkonyatból.

Mikor olvastam a moly.hu-n (ez itt a reklám helye) az értékeléseket, belefutottam @Belle_Maundrell értékelésébe, (és utólagos elnézéssel szeretném engedélyét kérni, amiért idézem, de..) aki szó szerint számból vette ki a szót, mikor azt írta, hogy ez a könyv " egy átpornósított, vámpírtalanított Alkonyat"...
Mindezek ellenére csak úgy faltam a lapokat. Nem is tudom. Talán vártam valami extra kimenetelt, vagy hogy valami igazán megfog majd benne... Szóval mindent összegezve, nem igazán értem körülötte ezt a felhajtást. Kíváncsian várom belőle a filmet. Mert biztos meg fogom azért nézni, mit hoztak ki belőle.. bár a +16-os korhatár nem hagy kétséget afelől, hogy pont azt hagyják ki belőle, amiért az egész könyv felkapott lett..