E.L. James: A szabadság ötven árnyalata

"[...] Most mindenük megvan - szerelem, szenvedély, intimitás, vagyon és a világ összes lehetősége. De Ana tudja, hogy az ő szerető Ötven Árnyalatával nem lesz könnyű, együttlétük számos nem várt kihívás elé állítja mindkettőjüket. Anának meg kell tanulnia osztozni Christian fényűző életstílusában, anélkül, hogy feláldozná identitását. Christiannak pedig felül kell kerekednie agresszív irányítási kényszerén, miközben múltja démonjaival is meg kell küzdenie.
De éppen amikor úgy tűnik, közös erővel bármilyen akadályt képesek leküzdeni, a balszerencse, a rosszakarat és a végzet összeesküszik ellenük, és valóra válnak Ana legsötétebb félelmei..." 

Mielőtt belefogtam volna az Ötven árnyalat-trilógia utolsó kötetébe, én balga halandó elkövettem azt a baklövést, hogy utánaolvastam a könyv értékeléseinek. Nem kellett volna. Ugyanis belefutottam egy olyan cselekményleírásba, aminek következtében minden oldalon azt vártam, hogy mikor következik be, és minden egyes szituációban láttam, hogy na, ez lesz az előzménye, az előszele "a cselekménynek". Szóval emiatt kevéssé lelkesen olvastam el azt a 635 oldalt.
Tudom, hogy írnom kellene némi saját kútfőből kivett véleményt is a kötetről, de az az igazság, bármennyire is vakargatom az államat és dölöngélek előre-hátra, nem tudok kisajtolni agyamból egyetlen értelmesnek mondható mondatot sem.

Továbbra is piros pont járt nálam azért, mert volt benne némi izgalom is az erotikának nem nevezhető szexuális aktusokon (folyton az jutott eszembe, hogy bagzanak, mint a nyulak, és mintha Christian kissé korai magömléssel küzdött volna, elvégre 3 mondat után elélvezett :D). Urambocsá', de ha már szexuális tartalmú pornóregényt ír az ember lánya, akkor írja már meg rendesen, hadd csöpögjön a nyálam éspervagy eredjen el az orrom vére. :D
Kifejezetten tetszett a könyv Epilógusa, és az Ötven Árnyalat kifejtése.

Ami a főszereplőket illeti:
1. Ana: Véleményem szerit egy álszent, hisztis picsa, aki tulajdonképpen a megalapozatlan műbalhéival orránál fogva vezette Christiant. Nem igazán tudtam vele azonosulni. Talán még az első kötetben valamelyest igen.
2. Christian: Egy megmentésre szoruló, kamasz lelkületű ember. Nagyon sokszor sajnáltam a múltja/jelene miatt. Terézanyu énem füleit hegyezve, kezeit morzsolgatva figyelt, hol és hogyan  menthetné meg.
3. Kate: Az egyetlen ép értelmű, hétköznapi tulajdonságokkal megáldott szereplő.
4. Elliott: Csíptem a stílusát. Hasonló volt, mint az Alkonyat-beli Emett. :)