Adrian Plass: Egy kegyes kétbalkezes naplója és Kegyes kétbalkezes visszatér

„Nagyon jó keresztyén lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet” – örökíti meg az utókor számára naplójában aznapi következtetését kegyes kétbalkezes, alias Adrian Plass. A szentségre őszintén és együgyűen törekvő hősünk mindennapjaiban a magunk gondjait, bajait, örömeit, küszködését és sikereit láthatjuk meg – görbe tükörben.”

Ha a könyv hosszúságát, és elolvasásának idejét az ez idő alatt elfogyasztott gumicukrok számában kellene megadnom, akkor azt hiszem a Haribo gyár nem járna jól. ;) (Ti.: Én kis idő alatt is képes vagyok rengeteg gumicukrot megenni.) De összességében annyit elmondhatok, hogy hamar a végére értem mindkét kötetnek. Azon törtem a fejem, hogy a két könyvet vajon egybe értékeljem, vagy külön?! Azt hiszem picit lesz ez is - az is.

Az első kötetet egészen konkrétan végigröhögtem. Ehhez nagymértékben hozzájárultak Gerald anagrammái, Anne bölcs megnyilatkozásai, Thynn földön... izéé rendkívüli megmagyarázhatatlan alakja, a Rossz Hír az Ördögnek, és Adrian efféle hitbéli megnyilatkozásai:

„Január 11. Szombat

Ma korán keltem, hogy még egyszer utoljára próbálkozzam azzal az istenverte gemkapoccsal. A végén már suttogva káromkodtam, miközben megpróbáltam senkit sem felkelteni. Föladtam. Indultam volna vissza, de az ajtóban összetalálkoztam Anne-nel és Geralddal, akik aggódó pillantásokat vetettek rám. – Drágám, miért mondod annak a gemkapocsnak, hogy azonnal kiegyenesíted, ha nem hajlandó arrébb menni? – kérdezte Anne."

„Az „Egy kegyes kétbalkezes naplója” sikerének köszönhetően Adrian számos helyre kap meghívást az idősek teadélutánjától kezdve, egy gyerek-istentiszteleten át, egészen Ausztráliáig. Hősünk tehát újra tollat ragad, hogy megörökítse keresztény előadói pályafutása során szerzett tapasztalatait.”

A második részt kicsit nehezebben fogyasztottam. Inkább volt már könyv-, mintsem naplójellege. Bár ez sem tántoríthatott el tőle. Ebben a részben a humor kevésbé dominált (bár nyilvános helyen való olvasása továbbra is ellenjavallt, ugyanis ön- és közveszélyessé teheti az ember lányát, aki hasát fogva könnyekkel küszködve szakad a röhögéstől). Sokkal nagyobb hangsúly van fektetve a lelki fejlődésre: Adrianére, aki vezetővé avanzsált; Anne-ére, aki továbbra is rendkívül bölcs meglátásaival támogatja élete párját; Geraldéra, aki se nem homoszexuális, se nem terhes, viszont elmegy chippendale boynak. :-))) Elképesztő változáson megy keresztül Leonard Thynn is. Na és hogy ne maradjunk csattanó nélkül, hatalmas titkokat tudunk meg:

- kiderül JÓB és az IGÉK kapcsolata… ;)

- fény derül arra, hogy Thynn miért kérte kölcsön folyton a macskát…

- és örökbecsű tanulságként könyvelhetjük el, hogy az egyház, az nem egy ház. :)

A könyv kapcsán egyébként elgondolkodtam azon, hogy én vajon miért nem vagyok annyira bölcs és higgadt? Egyáltalán kiből lesz egy ilyen személyiség? Mi kell ehhez? Akárhogy is törtem kis buksim, arra jutottam, hogy én csakis Adrien lehetek: Korunk hívő Bridget Jones-a, aki Terézanyut játszva próbál világmegmenteni, mikor sokszor a saját hétköznapi dolgaival nem tud megbirkózni.

P.S.: Tudtátok, hogy a Kegyes kétbalkezes naplója visszatér anagrammája az: Ó, TE SZENT ÉG: PLASS BIVALY AJKA S KEZE KÉR… folytassa, folytassa még?!. :)