- Jelentést kérek, Scotty!
- Miről kapitány?
- Hát a könyvről!!! – így Kirk.
- Morzézzam uram?
- Mindenképpen Scotty, mindenképpen…
Első kör a könyvesboltban. Meglátni.
Megszeretni. Elrettenni a cím láttán. (Khm.. katolikus vagyok..khm.)
Megfordítani a könyvet. Elolvasni a hátoldalát. Elgondolkodni.
Második kör a könyvesboltban. Ismét
meglátni. Ezúttal megszerezni. Hazavinni. Kiolvasni. Sírva röhögni.
Adott ez a Marie nevű lány, aki saját
bevallása szerint mindig rossz pasit választ. Ő lehetne akár az új Bridget
Jones. Pont olyan szétesett. Erre betoppan egy ács (Joshua), aki saját
bevallása szerint Jézus. Namármost. Hozd össze őket. A gyengébb matekosok
kedvéért: Joshua + Marie = Jézusmária!
Na, pont így gondolkodtam a könyv
elolvasása után. Ugyanis annyira poénosan írja a történetet, hogy az néha
beszabehu.
Marie karaktere önmagában egy oximoron,
hiszen sokszor saját magával hadakozik, és valójában fogalma sincsen arról,
hogy mit akar. Jah, de. Mégis. Jézust. Jobban mondva, Joshuát.
Aztán ott van Kata. Ritkán szól, de
akkor nagyot üt. Általában minden könyvben van egy szomorú sorsú, de mégis
pozitív karakter. Ezúttal Katára esett a választás. Sajnáltam. Átérzem a
helyzetét. Hogy mi minden futhat át a fejében: harag, reményvesztettség, düh,
remény, fájdalom.
Joshua. Ez most komoly? Még nincs 2012.
Még kicsit korán van az Apokalipszishez. Vagy lehet várnom kellett volna még
a könyv elolvasásával, mondjuk 2012.
decemberéig??!?!
Mindeközben
„Gabriel
atya a plébánia kertjének padján üldögélt. A Messiás a vendégszobában pihent, a
távolból pedig idehallattszott, ahogy a tornacipős pap a borzasztó elektromos
gitárján gyakorol. Az nem tűnt fel Gabrielnek, hogy furcsa módon az „It’s
the End of the World as We Know It” című
számot játssza.”
Jézus
lassan az ablakhoz sétált.
- -
Mondd
Gabriel… Szerinted is túl korán adták ki a könyvet? Várnunk kellett volna még
vele?
- -
Nos, nem
hiszem. Elvégre már 2011-et írunk. Az az egy év ide vagy oda már nem számít.
Különben is mi fiktív szereplők vagyunk.
- - Beszéljetek
a magatok nevében! – így a Sátán. – Amíg ti elagyaltok ezen, addig én kísértem
az embereket tovább. Muhahaha.
- -
És mégis
hogyan? – kérdi Gabriel. – Lejátszod a rádióban a Highway to Hell-t?
- Scotty a hídról.
- Mi van? – kérdezte Kirk!
- Befejeztem!
- Mit? Az én idegesítésemet?
- Nem… A hittérítést….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése